Fotó és videó album - Komodo

Mivel a VeBaPo-t nem frissíti Verus szinte sose, mert rest, unalmamban arra vetemedtem, hogy szánjak megint egy kis energiát a képek kirakására, hogy szegény blog olvasóknak ne kelljen a falat kaparni. Úgyhogy kirakok képeket. A blogra. Ügyesen.
Itt van néhány ízelítő kép, hogy beizguljatok, majd a végén a link, hogy a katarzist is átélhessétek. Fontos tény: A víz alatti fotók homályosak, ezért úgy tűnhet, hogy a látási viszonyok nem olyan jók. De! Majd a végén felrakok lopott képeket is a búváros bejegyzésbe, hogy látszódjon, hogy milyen a látvány valójában ott lent.

Giccses

Olyan széééép

Pihenő a hídon

Möszijő Varánusz!

Vele igazságtalanabb volt az "evolúció"

Lakatlan part mikro Mikivel

A partról tényleg rózsaszínnek tűnik

Egyszer fenn, egyszer lenn

A hajó alatt

Tábla korall halacskákkal

Kiúszás a partra

Emitten van a link az albumhoz

Pink Beach, Komodo

Ahogy ígértem, jobb később, mint soha, elkezdem szépen lassan kirakni a fotókat, videókat. A szortírozás, kommentelés nagyon lassan megy, úgyhogy kirakom előre ezt a videót, hogy ne legyen teljesen halott addig se a blog.

5. Nap - Komodo

Na, az éjszaka elég vegyes volt; kezdem a rosszal:
Kb. 15-ször ébredtem fel (8 órán át félóránként). Egy napozó ágyon próbáltam aludni, amin volt egy pokróc, de még így is nyomta az oldalamat nagyon, kiegyenesedni nem tudtam, mert a fejrész nem volt ledönthető, és fáztam az esti széltől, mert egy fürdőgatya volt rajtam meg egy póló. A takarót az enyhén nedves törölköző jelentette a lábamon, Peti ausztrál fehér pincérkedéshez hordott inge pedig a felsőtestemen. A nehány óránként elpöfögő halászhajókra meg rendre azt hittem hogy kalózok, akik értünk jöttek. Ez utóbbiba nyilván bel játszott a sokórányi fázás, meg a félálom. :))
A jó: az előző postból látott fotóra ébredtem (tizenhadotdszor), az mindenért kárpótolt természetesen. Kb. egy kilométeres körzetben még hajó sem volt, nemhogy emberek. Azán amíg készült a reggeli (reggel 6), becsobbantam egy kis hajnali snorkelezésre Arival. Találtunk is néhány kék tengeri csillagot (nem a rossz fajtából)

Csillu + csillag + rózsaszín part

A reggeli természetesen eszméletlen jó volt, és a látvány is egészen lélegzetelállító.

Rizs reggelire

Reggeli után aztán elindultunk az egyetlen kikötőhöz Komodon, hogy megnézzük az ottani -még nagyobb- sárkányokat.

Láttuk a sziget legnagyobb sárkányát, épp a hídon süttette magát, ahol át kellett volna mennünk.

Hidegvérű, kell neki a nap

Az ilyen nagyobbak már szerencsére nem olyan fürgék, úgyhogy annyira nem kellett parázni tőlük. De azért igen.

Csillu nem örült, hogy ilyen közel kellett mennie

Körbenéztünk a szigeten, persze gyönyörű az egész. 38 km hosszú, de csak az alsó kb. 5%-a látogatható, de az is szinte teljesen vad. A többi részére meg túristát még vezetővel se engednek be. Láttunk sok szép fát, madarat, pillangót, ilyesmit - majd pikázára felrakom, ügyesen. Ja, és repülő gyíkot! azt még a kezemre rá is rakta a faszi, és körbe szaladgált a kezemen meg a hátamon. Van róla videó is, de ezzel a sávszélességgel, ugye. Egy fotó talán belefér azért

Állítlag egész sokat tud repülni

A túra végén felmentünk a hegyre, ahonnan láthattuk a panorámát, ezt inkább csak fotón:

Ennél még sokkal szebb élőben

A kirándulás után visszamentünk a rózsaszín parthoz, ami a fotók tanúsága ellenére tényleg rózsaszín a víz vonalában, mert tele van piros homokszemekkel, így:

Megint kimentem snorkelezni oda, ahol a szirt pereme van, és esik le a mélységbe: na itt volt a legtöbb és legszínesebb hal eddig, ráadásul életem leggyönyörűbb kagylóját találtam itt. Pont olyat, amilyet úgy 5 éves koromban hoztak nagyszüleim fogalmam sincs honnan. Van róla fotó, megpróbálom feltölteni.

Ilyen szép

Mivel még élt, visszadobtam. Biztos kaptam volna érte néhány ezrest. Hazafelé még megálltunk egy lakatlan szigetnél egy gyors snorkelezésre, és aztán elindultunk vissza Flores felé.
Eszméletlen sok fotó van még, amint tudom, kirakom őket.

4. nap este - Komodo, Rózsaszín part

A tetőn békésen pihengetve, a kilátásban gyönyörködve, majd lent Arival beszélgetve megérkeztünk Komodo (D) partjaihoz. A végen már csak holdvilág vezérelt - mindenféle navigáció, sőt iránytű nélkül vezetett a kormányos. Lehorgonyoztunk, és most készült el az ebéd. Megkínáltuk Arit, meg a legénységet jó kis Laci-féle házi pálinkával, ami nagyon tetszett nekik :) olyan vacsorát sütöttek, hogy nem igaz! Nem szoktam kajáról írni, de most felsorolom: rizs, sült tészta, sült krumpli, zöldség mártás, sült csirke, paradicsomos hal, szója valami, friss kígyó ubi. Mind frissen készült, nagyon finom (gondolhatjátok, milyen finom, ha már én is írok róla!).
Kaja után Ari még mesél nekünk érdekességeket Floresről (az Indonéziában szokatlan vallás békéről) meg a Komodoi falusiak nehéz helyzetéről (5 óra hajóval Labuanbajo, ami a nagyváros - igazából persze egy falu, de ott legalább van gimnázium) meg még erről-arról. Aztán elálmosodunk, elvégre 9 óra van! :)

{Fun Fact: Feltűnt, hogy amikor elmegyünk a sziget mellett, Ari mindig elmondja, hogy ezen a szigeten ez és ez van, és kb. 1230-ám élnek itt. Kiderült, hogy nem csak szenior Ranger a Komodo nemzeti parkban, hanem egyfajta népszámláló is, ezért tud mindent. ha valaki jön a környékre, mindenképp tudom őt ajánlani, nagyon jó fej, és mindent tud! E-mail: Ariedaru kukac gmail.com.}

Most a tetőn fekszünk, ringat a hullámzás, halkan csobog a víz, a holdfénynél látszik az elhagyatott part homokja, meg körben a hegyek.Nézzük a Holdat, és hallgatjuk, ahogy a fiatal tengerészek énekelnek a taton. Komolyan! Ilyen tényleg van! Nagyon durva!!! :)

Na most már egyedül vagyok, Csillu a kabint választotta:
A Hold annyira világít, hogy látom a hajó alatt a korallokat. Állítólag ez még szebb snorkel hely, mint a mai volt. Kiváncsi vagyok, ezért is döntöttem úgy, hogy a szabad ég alatt alszom a tetőn, hogy az első kép amit látok az legyen, amit majd ide a végére bekopizok. Alig van hullámzás, de úgy 50 méterre horgonyzunk a lakatlan parttól, úgyhogy a csobogás természetes altatójára fogok elaludni. Ez nem Kuta, nem Siófok. A horizonton egyetlen (!!) település fénye nem látszik, csak nehány sziget körvonala. Térerő sincs, ami otthon nagyon zavarna, de itt ez még királyabbá teszi az egészet! Tökéletes nyugalom, olyan mint egy álom.

Na ide rakom majd a képet reggel:

Kinyitom a szemem, és...

3 bejegyzésbe fért bele csak ez a nap, annyi minden történt! Ez nagyon durva! :) Viszont az is jó lesz, amikor az utolsó egy hét is belefér majd ugyanennyibe, annyira nyugis lesz majd! :)

- mobilról, azér ilyen

4. nap Rinja

Megérkeztünk Rinjara (B), a Komodoi Nemzeti Park egyik szigetére. A kikötő egy stég egy mangrovéval telenőtt öbölben, ahol már három másik hasonló bárka is várakozik. Kiszállás után néhány fotó, aztán már jön is a ranger, akit Ádinak hívnak :) Van egy nagy villás botja, azzal tartja távol a sárkányokat, ha begorombulnának. Noha halálos támadás nagyon ritkán van, akkor is csak direkt emberi provokációra, Ádi kicsit ideges, mert az utóbbi hónapokban két senior rangert is megtámadtak a gyíkucik. A hangulat fokozás kedvéért egy koponya kiállítással kezdünk - ezeket az állatokat varánuszok ették meg: őz, ló, vaddisznó, bivaly (!!). Látunk sárkányszart is, ami azért érdekes, mert a kerülete fehér, ugyanis a sárkány megemészti a csontot is (!!)
Ide leginkább fotók kénének, mert anélkül ez elég uncsi. Szóval Picasara feltöltöm a képeket, amit lehet, addig csak leírom, hogy mit ne felejtsek el.
Alapszabályok: mivel a sárkány 18 km/h-val tud futni, 7m-nél nem szabad közelebb menni (ezt Ari elég sokszor áthágja, odaállítva a kb. 6 éves Vanessát a sárkányok elé úgy 4m-re fotózkodni). Az első három sárkányt a lábakon álló konyha alatt találjuk. Leírás alapján nem annyira parás, de amikor nekem kellett odaállnom, hogy fotót csináljunk, akkor eléggé fostam. Főleg úgy, hogy a varánusz az elején feküdt, aztán felemelte a fejét, aztán a mellső lábaira állt (a hátsó része feküdt tovább). Megtudtuk hogy gyerek sárkányok 5 évig a fákon élnek, hogy a jövőbe nem látó felnőttek nehogy megegyék őket. Főleg a pálma/fikusz kombót szeretik (a fikusz ránő a pálmára, hogy feljusson a fényhez, szépen lassan megölve azt - itt eléggé mások a méretei, mint az otthoniaknak). Láttunk még sárkányt futás közben, kb. olyan a járása mint egy zsírnyakú biztonságinak a Rioban, csak futás közben kidugja a nyelvét.
Na tényleg fotók nélkül nem tépem a számat, írom tovább az eseményeket:
Elindultunk Komodora (D), és a hajó tetején pihengetünk. Látni lehet, ahogy a ragadozók által összeterelt halrajok borzolják a vizet, felettük halász madarak tartanak ünnepet. Természetfilmekben szoktak ilyet mutatni alulról, elképesztően jól néz ki - mármint alulról! :) A táj gyönyörű, amerre a szem ellát apró szigetek, hegyekkel, minden szuperzöld. Ari elmeséli, hogy nagy mákunk van az időzítéssel, mert két hete még ömlött az eső, 1 hónap múlva meg már minden barnára ég az aszálytól, szóval csak most ilyen gyönyörű ez a környék. Kúl.
Egy fotót azért csak sikerült feltölteni úgy fél óra alatt:

Az első találkozás a legparább