6. nap - Utazás Lombokra

Baszki ezt a bejegyzést elfelejtettem kirakni! :)))

A városnézés után kivittek minket a reptérre, ahol volt még vagy másfél óránk, és ezalatt nem csináltunk semmi érdekeset. A repülőút Balin át vezetett, ott se történt túl sok érdekes, hacsak az nem, hogy egy embert ölben vittek fel a gépre, infuzio bekötve. Egy teherautó hozta, biztos megy a denapsari kórházba.

{Fun fact: a denpasari kórház állítólag remek hely, Nyenyu lábát majdnem levágták itt egy motorbaleset után. Szerencsére volt itt egy haverja, aki elintézte, hogy inkább szállítsák el másik kórházba.}

Viszont a Bali-Lombok viszonylaton találkoztunk érdekes emberekkel: Paullal és Alex-szel. Paul előttünk ült, és hátrafordulva megkérdezte: ti madzsarok vadzstok? Kiderült, hogy Paul kaliforniai, de egy évet élt Budapesten, és a KFKI környékén dolgozott. Beszélgettünk velük sok érdekes dologról, és még a taxit is megosztottuk, így érdekesebb és olcsóbb is volt az út Mataramig, a fővárosig. Szegény Csillu végig rettegte az utat, mert a sofőr még indonéz viszonylatban is elmebeteg módon vezetett. Persze magának köszönhette, mert előre nézett - a kis rutintalan! :) Indonéz sofőr mellett szigorúan az oldalsó ablakon szabad kinézni! Ja, a Bali belföldi reptéren még az is érdekes, hogy ha indul egy gép, akkor körbemegy a terminálon egy táblát tartó ember, hogy épp melyik gép megy, a kapunál álló nénik meg óbégatnak, hogy indul a gép.

Kis japó lepihent

Bali legmagasabb vulkánja, az Agung

Lomboki lizstelaszok

Paul és Alex, háttérben az őrült sofőrrel

Mataram -ahogy előre sejtettem- egy ócska putri, semmi szép nincs benne. A szállásunk faja volt, itt ettük az eddigi legjobb kaját - Csillu lime-os rákot, én igazi bécsi szeletet (3 hónap bécsi meló után :)) ). Ahhoz képest, hogy a szálloda tele volt, az óriási étteremben mi kajáltunk egyedül. A pincéreket is úgy kellett vadászni. Este gondoltuk, hogy kinézünk a városba, de aztán a kapuból visszafordultunk, annyira lehangoló volt a látvány.

Az igazi arisztokrata szörfös deszkáját londiner cipeli!

{Fun fact: az indonézek általában minden F és V betűt P-nek ejtenek. Néha úgy is írják. Utóbbira példa a kopi - kávé, dolpin - delfin. Elsőre példa a mindig második szótagon hangsúlyozott szörPINGGG, és Pínis (finish). Ez már tavalyelőtt is okozott náhány mókás pillanatot, hiszen a pínis és a pínisz között csak egy hang különbség van. :) }

A szállodában még találtunk érdekes dolgokat: tetőtől-talpig érő fürdőruhában fürdő lányokat (mindenki muzulmán volt a szállodában), marhavirslit (mindenki muzulmán volt a szállodában), és az este folyamán kétszer negyed órában éneklő müezzint (na mi volt mindenki hol?!). Ja, és Szőllő Papa kedvéért: ugye tudod mi fog következni? Na mi? :) Bizony-bizony, a Wallace-vonaltól keletre vagyunk, tehát a fauna nem ázsiai, hanem ausztráliai. Így sikerült lefotóznom életem legnagyobb szőrtelen pókját. Kb. akkorka volt, mint a Huntsman Sydneyben, csak máshogy félelmetes.

Érdemes a legyekhez viszonyítani a méretét - kb. 15 centi!

Este néztünk kis Meghökkentő-mesék-szerű horror kisfilmeket. Vagy talán inkább Mesék a kriptából-szerűek voltak?! Nagyon fontos kérdés.

Bónusz kép:

Csillu óriási virágcsokorral

A fotőalbum is elkészült közben, itt megtaláljátok (bár nem túl izgi).

3. nap - Dreamland

Ami kimaradt tegnapról:

1. Igaz, hogy az éjszakai robógózás elég retek volt, viszont a benzinkutas néni szokás szerint megpróbált átverni, majd amikor látta, hogy számolok, gyorsan a kezembe nyomott még pénzt, így saját magát verte át végül: ingyen tankoltunk. :))
2. Amit megnyertünk a réven, elvesztettük a vámon: a zsaru megbüntetett SZÁZEZER rúpiára, mert nem volt nemzetközi jogsim. 300-ról alkudtam le ennyire, így összességében úgy 4500 forint lett a büntetés.

És akkor a mai események:
Ugye délben keltem, kaja, aztán átmotoroztunk úttalan utakon Dreamland Beachre. Az építkezés miatt sajnos már nem illik rá a neve, pedig régen egy gyönyörű hely volt. A víz felől mondjuk még most is az, de arról nincs fotó. Amiről viszont van fotó, hogy amíg én szörföztem, Csillut 3 percenként támadták le indonéz fiatalokból álló csoportok, akik angolt tanultak, és házifeladatnak azt kapták, hogy angolul kérjék meg, hogy fotózkodhassanak külföldivel. Úgy tűnik, az egész iskola kint volt a parton, mert a parton mindenhol csak helyi fiatalok voltak, túrista kb. nulla, Csilluról meg készült úgy 20 kép, 20 különböző csoporttal (nem sokat napozott így). A végén már úgy kellett elmenekülnünk, mert nem hagyták abba a fiatalok, mindig újabb, és újabb csapat jött fotózkodni velünk. Nekünk is megvolt a 15 perc hírnév.

Csillu és az indiánok

A deszkámról megkérdezték, hogy igazi-e :)

Napozás közben Csillu nem vette észre, hogy jött egy nagy szet (3-6 hullámot tartalmazó hullámcsomag), így búcsút mondhatott egy pár papucsának, meg az én fél cipőmnek. Csodák csodájára én pont akkor fejeztem be a kb. másfél órás sessiont, úgyhogy kifelé utamban pont kihalásztam az elúszott cipőt! :))

Megvan a csuka!!

Így esett, hogy vettünk két papucsot.

Közben Laci mindent leszervezett: Holnap 5:45-kor kelek, gyors szörf, aztán 8-ra jön értünk Laci, 10-kor indulunk Baliról (A) repülővel Floresre (B), ott vár minket kocsi, irány a kikötő, onnan hajóval Rinjara (C), majd a hajón alszunk, reggel Komodo (D), délután vissza hajóval Floresre. Floresen egy barátjánál fogunk aludni, aztán másnap repcsivel vissza Balin át Lombokra (E). Na ezt mind ő szervezte! :)) Mondtam én, hogy mennyire jófej!

Lombok után Gili Trawangan (F), de erről majd később.

És most olyat kaptok, amit sose szoktatok. Térképet hogy mi merre. Örüljetek!

Utazásaink Nusa Tenggara tartományban

Bónusz kép:

 Dr. Kap Levente a szobánk elöl fottózva

A fentiek miatt, ÉRTHETŐ MÓDON, nem lesznek postok néhány napig, valahogy bírjátok ki! Valahogy!