6. nap - Utazás Lombokra

Baszki ezt a bejegyzést elfelejtettem kirakni! :)))

A városnézés után kivittek minket a reptérre, ahol volt még vagy másfél óránk, és ezalatt nem csináltunk semmi érdekeset. A repülőút Balin át vezetett, ott se történt túl sok érdekes, hacsak az nem, hogy egy embert ölben vittek fel a gépre, infuzio bekötve. Egy teherautó hozta, biztos megy a denapsari kórházba.

{Fun fact: a denpasari kórház állítólag remek hely, Nyenyu lábát majdnem levágták itt egy motorbaleset után. Szerencsére volt itt egy haverja, aki elintézte, hogy inkább szállítsák el másik kórházba.}

Viszont a Bali-Lombok viszonylaton találkoztunk érdekes emberekkel: Paullal és Alex-szel. Paul előttünk ült, és hátrafordulva megkérdezte: ti madzsarok vadzstok? Kiderült, hogy Paul kaliforniai, de egy évet élt Budapesten, és a KFKI környékén dolgozott. Beszélgettünk velük sok érdekes dologról, és még a taxit is megosztottuk, így érdekesebb és olcsóbb is volt az út Mataramig, a fővárosig. Szegény Csillu végig rettegte az utat, mert a sofőr még indonéz viszonylatban is elmebeteg módon vezetett. Persze magának köszönhette, mert előre nézett - a kis rutintalan! :) Indonéz sofőr mellett szigorúan az oldalsó ablakon szabad kinézni! Ja, a Bali belföldi reptéren még az is érdekes, hogy ha indul egy gép, akkor körbemegy a terminálon egy táblát tartó ember, hogy épp melyik gép megy, a kapunál álló nénik meg óbégatnak, hogy indul a gép.

Kis japó lepihent

Bali legmagasabb vulkánja, az Agung

Lomboki lizstelaszok

Paul és Alex, háttérben az őrült sofőrrel

Mataram -ahogy előre sejtettem- egy ócska putri, semmi szép nincs benne. A szállásunk faja volt, itt ettük az eddigi legjobb kaját - Csillu lime-os rákot, én igazi bécsi szeletet (3 hónap bécsi meló után :)) ). Ahhoz képest, hogy a szálloda tele volt, az óriási étteremben mi kajáltunk egyedül. A pincéreket is úgy kellett vadászni. Este gondoltuk, hogy kinézünk a városba, de aztán a kapuból visszafordultunk, annyira lehangoló volt a látvány.

Az igazi arisztokrata szörfös deszkáját londiner cipeli!

{Fun fact: az indonézek általában minden F és V betűt P-nek ejtenek. Néha úgy is írják. Utóbbira példa a kopi - kávé, dolpin - delfin. Elsőre példa a mindig második szótagon hangsúlyozott szörPINGGG, és Pínis (finish). Ez már tavalyelőtt is okozott náhány mókás pillanatot, hiszen a pínis és a pínisz között csak egy hang különbség van. :) }

A szállodában még találtunk érdekes dolgokat: tetőtől-talpig érő fürdőruhában fürdő lányokat (mindenki muzulmán volt a szállodában), marhavirslit (mindenki muzulmán volt a szállodában), és az este folyamán kétszer negyed órában éneklő müezzint (na mi volt mindenki hol?!). Ja, és Szőllő Papa kedvéért: ugye tudod mi fog következni? Na mi? :) Bizony-bizony, a Wallace-vonaltól keletre vagyunk, tehát a fauna nem ázsiai, hanem ausztráliai. Így sikerült lefotóznom életem legnagyobb szőrtelen pókját. Kb. akkorka volt, mint a Huntsman Sydneyben, csak máshogy félelmetes.

Érdemes a legyekhez viszonyítani a méretét - kb. 15 centi!

Este néztünk kis Meghökkentő-mesék-szerű horror kisfilmeket. Vagy talán inkább Mesék a kriptából-szerűek voltak?! Nagyon fontos kérdés.

Bónusz kép:

Csillu óriási virágcsokorral

A fotőalbum is elkészült közben, itt megtaláljátok (bár nem túl izgi).