2012. június 10., vasárnap

6. nap - Utazás Lombokra

Baszki ezt a bejegyzést elfelejtettem kirakni! :)))

A városnézés után kivittek minket a reptérre, ahol volt még vagy másfél óránk, és ezalatt nem csináltunk semmi érdekeset. A repülőút Balin át vezetett, ott se történt túl sok érdekes, hacsak az nem, hogy egy embert ölben vittek fel a gépre, infuzio bekötve. Egy teherautó hozta, biztos megy a denapsari kórházba.

{Fun fact: a denpasari kórház állítólag remek hely, Nyenyu lábát majdnem levágták itt egy motorbaleset után. Szerencsére volt itt egy haverja, aki elintézte, hogy inkább szállítsák el másik kórházba.}

Viszont a Bali-Lombok viszonylaton találkoztunk érdekes emberekkel: Paullal és Alex-szel. Paul előttünk ült, és hátrafordulva megkérdezte: ti madzsarok vadzstok? Kiderült, hogy Paul kaliforniai, de egy évet élt Budapesten, és a KFKI környékén dolgozott. Beszélgettünk velük sok érdekes dologról, és még a taxit is megosztottuk, így érdekesebb és olcsóbb is volt az út Mataramig, a fővárosig. Szegény Csillu végig rettegte az utat, mert a sofőr még indonéz viszonylatban is elmebeteg módon vezetett. Persze magának köszönhette, mert előre nézett - a kis rutintalan! :) Indonéz sofőr mellett szigorúan az oldalsó ablakon szabad kinézni! Ja, a Bali belföldi reptéren még az is érdekes, hogy ha indul egy gép, akkor körbemegy a terminálon egy táblát tartó ember, hogy épp melyik gép megy, a kapunál álló nénik meg óbégatnak, hogy indul a gép.

Kis japó lepihent
Bali legmagasabb vulkánja, az Agung
Lomboki lizstelaszok
Paul és Alex, háttérben az őrült sofőrrel
Mataram -ahogy előre sejtettem- egy ócska putri, semmi szép nincs benne. A szállásunk faja volt, itt ettük az eddigi legjobb kaját - Csillu lime-os rákot, én igazi bécsi szeletet (3 hónap bécsi meló után :)) ). Ahhoz képest, hogy a szálloda tele volt, az óriási étteremben mi kajáltunk egyedül. A pincéreket is úgy kellett vadászni. Este gondoltuk, hogy kinézünk a városba, de aztán a kapuból visszafordultunk, annyira lehangoló volt a látvány.
Az igazi arisztokrata szörfös deszkáját londiner cipeli!
{Fun fact: az indonézek általában minden F és V betűt P-nek ejtenek. Néha úgy is írják. Utóbbira példa a kopi - kávé, dolpin - delfin. Elsőre példa a mindig második szótagon hangsúlyozott szörPINGGG, és Pínis (finish). Ez már tavalyelőtt is okozott náhány mókás pillanatot, hiszen a pínis és a pínisz között csak egy hang különbség van. :) }

A szállodában még találtunk érdekes dolgokat: tetőtől-talpig érő fürdőruhában fürdő lányokat (mindenki muzulmán volt a szállodában), marhavirslit (mindenki muzulmán volt a szállodában), és az este folyamán kétszer negyed órában éneklő müezzint (na mi volt mindenki hol?!). Ja, és Szőllő Papa kedvéért: ugye tudod mi fog következni? Na mi? :) Bizony-bizony, a Wallace-vonaltól keletre vagyunk, tehát a fauna nem ázsiai, hanem ausztráliai. Így sikerült lefotóznom életem legnagyobb szőrtelen pókját. Kb. akkorka volt, mint a Huntsman Sydneyben, csak máshogy félelmetes.

Érdemes a legyekhez viszonyítani a méretét - kb. 15 centi!

Este néztünk kis Meghökkentő-mesék-szerű horror kisfilmeket. Vagy talán inkább Mesék a kriptából-szerűek voltak?! Nagyon fontos kérdés.

Bónusz kép:
Csillu óriási virágcsokorral
A fotőalbum is elkészült közben, itt megtaláljátok (bár nem túl izgi).

Fotó és videó album - Flores, Labuan Bajo

Na rávettem magam még egy adag fotó kirakására, itt az album. Kirakok azért néhány képet ide is:

Az út szélén legelt
Internet kávézó és motor parkoló egyben
Nagyon kedves vendéglátóink
Labuan Bajo kikötője
Halpiac
Krisztus megfeszítése
Trafik
Mindenki katolikus, nagy templom kell hogy beférjenek
Kis túró egész nap így nézi a Spongya Bobot indonéz nyelven