Az első és eddigi legjobb szörfös animált gif rólam:
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bali. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bali. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. január 11., péntek
2013. január 7., hétfő
Utolsó fotóalbumok - Green Ball, Balangan és Szörf
Na ez a pillanat is elérkezett, a háromhetes utazást leíró blog 10 hónappal az indulása után végetér. :) Véééééééégre, már rohadtul untam, csak annyi jó fotó volt, nem tudtam őket hagyni feledésbe merülni.
Szóval itt jobbra megnézhetitek őket, jó mulatást!
Sziasztok!
Egy kis ízelítőt azért persze kirakok ide végszó utáni végszónak:
 |
| Gyönyörű korall + magas szikla + magas szikla szélén üdítő árus nyugágya = tökéletes pihenőhely :) |
 |
| Balangan nem lett csúnyább |
 |
| A Seaview Bungallows hátsó bejáratában megy le a nap |
 |
| Csabi elengedhetetlen Bali Byte-ja |
 |
| Hajnali swell check |
 |
| Nekem már ez is nagyon nagy hullám |
 |
| De persze Balanganon vannak olyanok is, akik tényleg tudnak szörfözni |
2012. november 30., péntek
Fotó és videó album - Bali - Ubud - Monkey Forest
Még egy album kikerült, ezúttal a kirándulásról a Ubudba, a Monkey Forestbe. Sok magyarázatot nem igényel, amit meg igen, az benne van a képek alatti megjegyzésekben.
Itt van jobbra a teljes album, alább meg néhány ízelítő kép, meg egy videó.
Itt van jobbra a teljes album, alább meg néhány ízelítő kép, meg egy videó.
 |
| A szép és az Okos |
 |
| Leonardo - Majom purdéval |
 |
| Kontúros |
 |
| Dzsungel |
 |
| Indiana Jodie |
 |
| Extra-heavy-mega-édi :) |
Vicces videó a végére (V3)
2012. november 10., szombat
Fotó és videó album - Bali - Templom túladagolás
Hosszú szünet után újabb fotó album.
Giliről megérkezvén elmentünk északra kirándulni, és megnéztünk egy csomó templomot. Közben megnéztünk mást is, de gondoltam egybe veszem őket, hogy csak annak kelljen megnézni őket, akit érdekel. Itt van jobbra a teljes album, alább meg néhány ízelítő kép.
Giliről megérkezvén elmentünk északra kirándulni, és megnéztünk egy csomó templomot. Közben megnéztünk mást is, de gondoltam egybe veszem őket, hogy csak annak kelljen megnézni őket, akit érdekel. Itt van jobbra a teljes album, alább meg néhány ízelítő kép.
2012. június 10., vasárnap
6. nap - Utazás Lombokra
Baszki ezt a bejegyzést elfelejtettem kirakni! :)))
A városnézés után kivittek minket a reptérre, ahol volt még vagy másfél óránk, és ezalatt nem csináltunk semmi érdekeset. A repülőút Balin át vezetett, ott se történt túl sok érdekes, hacsak az nem, hogy egy embert ölben vittek fel a gépre, infuzio bekötve. Egy teherautó hozta, biztos megy a denapsari kórházba.
{Fun fact: a denpasari kórház állítólag remek hely, Nyenyu lábát majdnem levágták itt egy motorbaleset után. Szerencsére volt itt egy haverja, aki elintézte, hogy inkább szállítsák el másik kórházba.}
Mataram -ahogy előre sejtettem- egy ócska putri, semmi szép nincs benne. A szállásunk faja volt, itt ettük az eddigi legjobb kaját - Csillu lime-os rákot, én igazi bécsi szeletet (3 hónap bécsi meló után :)) ). Ahhoz képest, hogy a szálloda tele volt, az óriási étteremben mi kajáltunk egyedül. A pincéreket is úgy kellett vadászni. Este gondoltuk, hogy kinézünk a városba, de aztán a kapuból visszafordultunk, annyira lehangoló volt a látvány.
{Fun fact: az indonézek általában minden F és V betűt P-nek ejtenek. Néha úgy is írják. Utóbbira példa a kopi - kávé, dolpin - delfin. Elsőre példa a mindig második szótagon hangsúlyozott szörPINGGG, és Pínis (finish). Ez már tavalyelőtt is okozott náhány mókás pillanatot, hiszen a pínis és a pínisz között csak egy hang különbség van. :) }
A szállodában még találtunk érdekes dolgokat: tetőtől-talpig érő fürdőruhában fürdő lányokat (mindenki muzulmán volt a szállodában), marhavirslit (mindenki muzulmán volt a szállodában), és az este folyamán kétszer negyed órában éneklő müezzint (na mi volt mindenki hol?!). Ja, és Szőllő Papa kedvéért: ugye tudod mi fog következni? Na mi? :) Bizony-bizony, a Wallace-vonaltól keletre vagyunk, tehát a fauna nem ázsiai, hanem ausztráliai. Így sikerült lefotóznom életem legnagyobb szőrtelen pókját. Kb. akkorka volt, mint a Huntsman Sydneyben, csak máshogy félelmetes.
Este néztünk kis Meghökkentő-mesék-szerű horror kisfilmeket. Vagy talán inkább Mesék a kriptából-szerűek voltak?! Nagyon fontos kérdés.
Bónusz kép:
A fotőalbum is elkészült közben, itt megtaláljátok (bár nem túl izgi).
A városnézés után kivittek minket a reptérre, ahol volt még vagy másfél óránk, és ezalatt nem csináltunk semmi érdekeset. A repülőút Balin át vezetett, ott se történt túl sok érdekes, hacsak az nem, hogy egy embert ölben vittek fel a gépre, infuzio bekötve. Egy teherautó hozta, biztos megy a denapsari kórházba.
{Fun fact: a denpasari kórház állítólag remek hely, Nyenyu lábát majdnem levágták itt egy motorbaleset után. Szerencsére volt itt egy haverja, aki elintézte, hogy inkább szállítsák el másik kórházba.}
Viszont a Bali-Lombok viszonylaton találkoztunk érdekes emberekkel: Paullal és Alex-szel. Paul előttünk ült, és hátrafordulva megkérdezte: ti madzsarok vadzstok? Kiderült, hogy Paul kaliforniai, de egy évet élt Budapesten, és a KFKI környékén dolgozott. Beszélgettünk velük sok érdekes dologról, és még a taxit is megosztottuk, így érdekesebb és olcsóbb is volt az út Mataramig, a fővárosig. Szegény Csillu végig rettegte az utat, mert a sofőr még indonéz viszonylatban is elmebeteg módon vezetett. Persze magának köszönhette, mert előre nézett - a kis rutintalan! :) Indonéz sofőr mellett szigorúan az oldalsó ablakon szabad kinézni! Ja, a Bali belföldi reptéren még az is érdekes, hogy ha indul egy gép, akkor körbemegy a terminálon egy táblát tartó ember, hogy épp melyik gép megy, a kapunál álló nénik meg óbégatnak, hogy indul a gép.
 |
| Kis japó lepihent |
 |
| Bali legmagasabb vulkánja, az Agung |
 |
| Lomboki lizstelaszok |
 |
| Paul és Alex, háttérben az őrült sofőrrel |
 |
| Az igazi arisztokrata szörfös deszkáját londiner cipeli! |
A szállodában még találtunk érdekes dolgokat: tetőtől-talpig érő fürdőruhában fürdő lányokat (mindenki muzulmán volt a szállodában), marhavirslit (mindenki muzulmán volt a szállodában), és az este folyamán kétszer negyed órában éneklő müezzint (na mi volt mindenki hol?!). Ja, és Szőllő Papa kedvéért: ugye tudod mi fog következni? Na mi? :) Bizony-bizony, a Wallace-vonaltól keletre vagyunk, tehát a fauna nem ázsiai, hanem ausztráliai. Így sikerült lefotóznom életem legnagyobb szőrtelen pókját. Kb. akkorka volt, mint a Huntsman Sydneyben, csak máshogy félelmetes.
 |
| Érdemes a legyekhez viszonyítani a méretét - kb. 15 centi! |
Este néztünk kis Meghökkentő-mesék-szerű horror kisfilmeket. Vagy talán inkább Mesék a kriptából-szerűek voltak?! Nagyon fontos kérdés.
Bónusz kép:
 |
| Csillu óriási virágcsokorral |
2012. április 20., péntek
Szörfös poszt
Mostanában nem vagyok túl írogatós kedvemben, úgyhogy amíg van egy kis energiám, kirakok egy szörfös bejegyzést, mert ki tudja, hogy lesz-e még egyáltalán. Indo blog meg szörf nélkül, ugye.
Na nézzük! A 10 nap, ami szörfre volt félretéve az utazás végén normál esetben eszetlen sok időnek minősülne, főleg ilyen stabil hullámhelyzetnél, mint ami Balin van. Volt azonban néhány gátló tényező:
1.) Itt, Balanganon, egyáltalán nem volt normális méretű hullám. Az első egy hétben túl pici volt, most meg akkora (4m+), hogy csak nagyon kevesen merészkednek ki, és azok közül is minden másodiknak törik a deszkája, vagy a függőleges sziklafalon kell kimásznia, miután elvesztette a deszkáját. De ez engem amúgy sem érintene, mert
2.) Már megint beteg vagyok. Mint ahogy az elmúlt 10 napban már többször is, kényszerpihenőn fekszem a szobában, azaz most már inkább a medence partján. Szegény Csillu sincs túl jó bőrben, úgyhogy ezt az uccsó 10 napot eléggé beszoptuk. Én azért több nap is voltam szörfözni, csak annyira elfáradtam, hogy kb. a lépcsőn alig bírtam feljönni utána.
3.) Ja, és nagyon szarul ment a szörf is, az Ulun készült fotóktól kb. sírni támadt volna kedvem, nem fejlődtem semmit, max visszafelé, tavaly óta.
Ezek fényében tegnap reggel, mint kb. minden nap, 5:30-kor keltem, hogy még sötétben kinézzek, van-e hullám. Nem volt. Ilyenkor át kell menni Uluwatura, mert ott van hullám, csak nagyon sok ember is, sajnos. Gondolkoztam, hogy inkább hagyom a francba, de Pinczes Csabi meggyőzött, hogy menjek mindenképp. ZsókaMiki aludt, úgyhogy egyedül pattantam motorra, irány Ulu. Ahogy mentem felfelé át az erdőn, meg aztán a falvakon, volt időm gondolkodni: A szörf nagyon nem megy. Utálom ezt a rohadt motorozást is. Ulun óriási tömeg van. Nem is vagyok egészséges, rohadtul nincs kedvem szörfözni. És ha ennyire nem megy itt, ahol minden ideális, akkor minek erőltessem?! Úgyse tudok fejlődni. Ideje lesz egy kicsit lekattanni erről. Vagy abbahagyni az egészet. Nem lehet egy álomban élni, és mindig csak várni hogy majd jobb lesz. Inkább megyek majd búvárkodni vagy más jó dolgokat csinálni, ami nem ilyen szar. (Szőllő Papa? :) )
Uluwatu
Aztán megérkeztem Ulura, csendes melegítés, kievezés a barlangból. Találtam egy helyet, ahol nem voltak sokan, de hullám is kevés volt, ott próbáltam találni egy-két lepattanót. Aztán olyan történt, ami még soha: a menöjenő csávó, aki minden hullámot elvitt, és akivel együtt ráeveztem a következőre, szimplán intett, hogy vigyem csak! Uluwatun!! Óriási! Ráadásul nagyon király hullám volt, azonnal meg is jött a kedvem egy kis szörfözéshez! :) Aztán mentem még egy-kettőt, és annyira megjött a kedvem, hogy már nem a lepattanókra mentem, hanem a legnagyobbakra, beeveztem a csúcson keringő menő csávók közé. És sikerült néhányat el is vinnem előlük! Itt egy kép az egyik legnagyobbról.
Itt van még néhány kép, amik jobban sikerültek:
És egy uccsó kép Sweetienek és Mókuskának:
Ezek után nagyon jó kedvvel mentem haza, megvettem előbb még a fotókat (a nagy részükön nagyon béna vagyok, de hasznosak lesznek tanulásra), 1 liter benzinre való pénzt hagyva, hogy még haza tudjak motorozni.
Balangan
Mire hazaértem, Balanganra is érkezett egy kis swell. Még pihengettem a medence partján, mert Miki mondta, hogy apályban menjünk ki, mert akkor jó. Tényleg akkor volt jó, csak ugye a korallon kimászni, ráadásul cipő nélkül, nem túl fini, meg amúgy is elég para, hogy a hullámok a bokáig érő víz előtt törnek úgy 10m-rel. Nem is tolongtak az emberek a vízben, tőlünk is csak Miki meg én mentünk ki. De legalább szépen, csőben tört az összes hullám (nem mentem csőben, már most szólok! :) )
Nagyon parás volt a dolog, de tudtam a titkos pontot, hogy honnan kell indulni, és akkor király lesz. Az első hullámról azonnal leestem, odakent a korallhoz, a kezemet elvágtam 10 helyen. Aztán elkezdtem fázni - ez gyanús lehetett volna már akkor, de nem volt.
A többiek kijöttek nekünk szurkolni a sziklához, Csillu csinált fotót is, Zsóka meg videót. Remélem majd nem felejtem el elkérni. :)
Na száz szónak is egy a vége, most kerültem legközelebb egy rendes csőmenethez, de sajna pont nem sikerült. Láttam belülről az ablakot, de esélyem se volt kijönni. A videóból kivágtam egy képet, hogy látszódjon, hogy nem kellett sok.
Dögvész
Aztán amikor kijöttünk, még jobban elkezdtem fázni. Iszonyú fáradt lettem. Felmentünk a szobába, azonnal ágyba, reszkettem mint a falevél. Csillu hősiesen ápolt, amire szükség is volt: magas lázam volt, mindenhol borogatások, nem voltam túl jó bőrben.
KÉP dögvész
Ma reggelre viszont már jól lettem, most -délután- meg már kifejezetten jól vagyok, szóval nem kell aggódni, ügyesen! :) Holnap még nem megyek vízbe, vasárnap teszek majd egy utolsó próbát a csőre - félek, hogy ennél jobb lehetőségem az életben nem lesz rá.
És végül egy bónusz kép:
Már csak 2 nap van hátra. Lehet, hogy még jelentkezem, de nem biztos. Kár érte amúgy, mert ez az eddigi legerősebb út képileg. Elképesztő jó fotóink vannak. Majd pikázára kirakom őket. Csőőő
Na nézzük! A 10 nap, ami szörfre volt félretéve az utazás végén normál esetben eszetlen sok időnek minősülne, főleg ilyen stabil hullámhelyzetnél, mint ami Balin van. Volt azonban néhány gátló tényező:
1.) Itt, Balanganon, egyáltalán nem volt normális méretű hullám. Az első egy hétben túl pici volt, most meg akkora (4m+), hogy csak nagyon kevesen merészkednek ki, és azok közül is minden másodiknak törik a deszkája, vagy a függőleges sziklafalon kell kimásznia, miután elvesztette a deszkáját. De ez engem amúgy sem érintene, mert
2.) Már megint beteg vagyok. Mint ahogy az elmúlt 10 napban már többször is, kényszerpihenőn fekszem a szobában, azaz most már inkább a medence partján. Szegény Csillu sincs túl jó bőrben, úgyhogy ezt az uccsó 10 napot eléggé beszoptuk. Én azért több nap is voltam szörfözni, csak annyira elfáradtam, hogy kb. a lépcsőn alig bírtam feljönni utána.
3.) Ja, és nagyon szarul ment a szörf is, az Ulun készült fotóktól kb. sírni támadt volna kedvem, nem fejlődtem semmit, max visszafelé, tavaly óta.
Ezek fényében tegnap reggel, mint kb. minden nap, 5:30-kor keltem, hogy még sötétben kinézzek, van-e hullám. Nem volt. Ilyenkor át kell menni Uluwatura, mert ott van hullám, csak nagyon sok ember is, sajnos. Gondolkoztam, hogy inkább hagyom a francba, de Pinczes Csabi meggyőzött, hogy menjek mindenképp. ZsókaMiki aludt, úgyhogy egyedül pattantam motorra, irány Ulu. Ahogy mentem felfelé át az erdőn, meg aztán a falvakon, volt időm gondolkodni: A szörf nagyon nem megy. Utálom ezt a rohadt motorozást is. Ulun óriási tömeg van. Nem is vagyok egészséges, rohadtul nincs kedvem szörfözni. És ha ennyire nem megy itt, ahol minden ideális, akkor minek erőltessem?! Úgyse tudok fejlődni. Ideje lesz egy kicsit lekattanni erről. Vagy abbahagyni az egészet. Nem lehet egy álomban élni, és mindig csak várni hogy majd jobb lesz. Inkább megyek majd búvárkodni vagy más jó dolgokat csinálni, ami nem ilyen szar. (Szőllő Papa? :) )
Uluwatu
Aztán megérkeztem Ulura, csendes melegítés, kievezés a barlangból. Találtam egy helyet, ahol nem voltak sokan, de hullám is kevés volt, ott próbáltam találni egy-két lepattanót. Aztán olyan történt, ami még soha: a menöjenő csávó, aki minden hullámot elvitt, és akivel együtt ráeveztem a következőre, szimplán intett, hogy vigyem csak! Uluwatun!! Óriási! Ráadásul nagyon király hullám volt, azonnal meg is jött a kedvem egy kis szörfözéshez! :) Aztán mentem még egy-kettőt, és annyira megjött a kedvem, hogy már nem a lepattanókra mentem, hanem a legnagyobbakra, beeveztem a csúcson keringő menő csávók közé. És sikerült néhányat el is vinnem előlük! Itt egy kép az egyik legnagyobbról.
 |
| Ahol indultam, az ugyanolyan magas volt, mint a hupli előttem, csak az a fotó nincs meg a sorozatban. :( |
Itt van még néhány kép, amik jobban sikerültek:
 |
| Ezt csak a csíkozás miatt :) |
 |
| Ez meg vicces |
 |
| Cutback - ebből is elesem ám! |
 |
| Alex + Miki + Knox + IndoBoard: láb a paden, törzs előre, oda nézek, ahova kanyarodom, majdnem a hullám felső harmadában :) |
Balangan
Mire hazaértem, Balanganra is érkezett egy kis swell. Még pihengettem a medence partján, mert Miki mondta, hogy apályban menjünk ki, mert akkor jó. Tényleg akkor volt jó, csak ugye a korallon kimászni, ráadásul cipő nélkül, nem túl fini, meg amúgy is elég para, hogy a hullámok a bokáig érő víz előtt törnek úgy 10m-rel. Nem is tolongtak az emberek a vízben, tőlünk is csak Miki meg én mentünk ki. De legalább szépen, csőben tört az összes hullám (nem mentem csőben, már most szólok! :) )
Nagyon parás volt a dolog, de tudtam a titkos pontot, hogy honnan kell indulni, és akkor király lesz. Az első hullámról azonnal leestem, odakent a korallhoz, a kezemet elvágtam 10 helyen. Aztán elkezdtem fázni - ez gyanús lehetett volna már akkor, de nem volt.
A többiek kijöttek nekünk szurkolni a sziklához, Csillu csinált fotót is, Zsóka meg videót. Remélem majd nem felejtem el elkérni. :)
 |
| Már megint majdnem |
 |
| Nem annyira hatalmas, de nagyon gyors és látni korallt a lábad alatt |
Aztán amikor kijöttünk, még jobban elkezdtem fázni. Iszonyú fáradt lettem. Felmentünk a szobába, azonnal ágyba, reszkettem mint a falevél. Csillu hősiesen ápolt, amire szükség is volt: magas lázam volt, mindenhol borogatások, nem voltam túl jó bőrben.
 |
| Ilyen királyul voltam! |
Ma reggelre viszont már jól lettem, most -délután- meg már kifejezetten jól vagyok, szóval nem kell aggódni, ügyesen! :) Holnap még nem megyek vízbe, vasárnap teszek majd egy utolsó próbát a csőre - félek, hogy ennél jobb lehetőségem az életben nem lesz rá.
És végül egy bónusz kép:
 |
| Na mi ezért sem szörfözünk ma :) |
2012. április 18., szerda
Gyorsjelentés
A blog kicsit le van maradva, úgyhogy nyomok egy gyors helyzetjelentést:
Flores után voltunk egy napot Lombokon, hármat Gilin, aztán utazgattunk két napig Balin, azóta itt vagyunk Balanganon. Az elmúlt 3-4 napot betegen töltöttük, tegnap meg ma azért én még szörföztem, mert az gyógyít. Az a duva, hogy tényleg. Kicsit nehéz reggel fél 6-kor kelni, és motorozni egy háromnegyed órát,majd belemerülni a hűvös vízbe úgy, hogy minden csontom és szalagom fáj a betegségtől. Reggelente ugyanis Uluwatu van. Ja, és porrá vagyok égve. Két hetet megúsztam, aztán tegnapelőtt elkapott. Na mindgye. Szóval toljuk Ulut, kb. minden reggel, még akár egy képet is kirakok valamikor, bár elég lelombozó, hogy milyen amatőr módon szörfözöm. :( Az alapok ugyan javulnak, de épp emiatt egy csomó dolgot újra kell tanulnom.
Van még 4 nap szörfözni, de abból 2 nap állítólag valami monstrum jön, úgyhogy lehet hogy az kimarad. Amúgy napközben pihengetünk, kajálunk, igyekszünk meggyógyulni. Ja, és ugyanúgy, mint tavaly egy George Michael válogatás megy a medence partján egész nap. Szó szerint egész nap, minden nap. Amióta itt ülök, azt hiszem harmadszorra kezdődik újra! :) Elég rossz lehet annak, aki utálja...
Na folytatom majd az eseményeket, mert megjavult a gépem, bár nem túl nagy a motivációm. Szóval lehet hogy mégse. Na majd kiderül. Cső.
Na egy bónuszképet csak:
Flores után voltunk egy napot Lombokon, hármat Gilin, aztán utazgattunk két napig Balin, azóta itt vagyunk Balanganon. Az elmúlt 3-4 napot betegen töltöttük, tegnap meg ma azért én még szörföztem, mert az gyógyít. Az a duva, hogy tényleg. Kicsit nehéz reggel fél 6-kor kelni, és motorozni egy háromnegyed órát,majd belemerülni a hűvös vízbe úgy, hogy minden csontom és szalagom fáj a betegségtől. Reggelente ugyanis Uluwatu van. Ja, és porrá vagyok égve. Két hetet megúsztam, aztán tegnapelőtt elkapott. Na mindgye. Szóval toljuk Ulut, kb. minden reggel, még akár egy képet is kirakok valamikor, bár elég lelombozó, hogy milyen amatőr módon szörfözöm. :( Az alapok ugyan javulnak, de épp emiatt egy csomó dolgot újra kell tanulnom.
Van még 4 nap szörfözni, de abból 2 nap állítólag valami monstrum jön, úgyhogy lehet hogy az kimarad. Amúgy napközben pihengetünk, kajálunk, igyekszünk meggyógyulni. Ja, és ugyanúgy, mint tavaly egy George Michael válogatás megy a medence partján egész nap. Szó szerint egész nap, minden nap. Amióta itt ülök, azt hiszem harmadszorra kezdődik újra! :) Elég rossz lehet annak, aki utálja...
Na folytatom majd az eseményeket, mert megjavult a gépem, bár nem túl nagy a motivációm. Szóval lehet hogy mégse. Na majd kiderül. Cső.
Na egy bónuszképet csak:
 |
| Motorparkoló - érdemes odafigyelni, hova rakod le a bringát! |
2012. április 3., kedd
3. nap - Dreamland
Ami kimaradt tegnapról:
Ugye délben keltem, kaja, aztán átmotoroztunk úttalan utakon Dreamland Beachre. Az építkezés miatt sajnos már nem illik rá a neve, pedig régen egy gyönyörű hely volt. A víz felől mondjuk még most is az, de arról nincs fotó. Amiről viszont van fotó, hogy amíg én szörföztem, Csillut 3 percenként támadták le indonéz fiatalokból álló csoportok, akik angolt tanultak, és házifeladatnak azt kapták, hogy angolul kérjék meg, hogy fotózkodhassanak külföldivel. Úgy tűnik, az egész iskola kint volt a parton, mert a parton mindenhol csak helyi fiatalok voltak, túrista kb. nulla, Csilluról meg készült úgy 20 kép, 20 különböző csoporttal (nem sokat napozott így). A végén már úgy kellett elmenekülnünk, mert nem hagyták abba a fiatalok, mindig újabb, és újabb csapat jött fotózkodni velünk. Nekünk is megvolt a 15 perc hírnév.
Napozás közben Csillu nem vette észre, hogy jött egy nagy szet (3-6 hullámot tartalmazó hullámcsomag), így búcsút mondhatott egy pár papucsának, meg az én fél cipőmnek. Csodák csodájára én pont akkor fejeztem be a kb. másfél órás sessiont, úgyhogy kifelé utamban pont kihalásztam az elúszott cipőt! :))
Így esett, hogy vettünk két papucsot.
Közben Laci mindent leszervezett: Holnap 5:45-kor kelek, gyors szörf, aztán 8-ra jön értünk Laci, 10-kor indulunk Baliról (A) repülővel Floresre (B), ott vár minket kocsi, irány a kikötő, onnan hajóval Rinjara (C), majd a hajón alszunk, reggel Komodo (D), délután vissza hajóval Floresre. Floresen egy barátjánál fogunk aludni, aztán másnap repcsivel vissza Balin át Lombokra (E). Na ezt mind ő szervezte! :)) Mondtam én, hogy mennyire jófej!
Lombok után Gili Trawangan (F), de erről majd később.
És most olyat kaptok, amit sose szoktatok. Térképet hogy mi merre. Örüljetek!
Bónusz kép:
- Igaz, hogy az éjszakai robógózás elég retek volt, viszont a benzinkutas néni szokás szerint megpróbált átverni, majd amikor látta, hogy számolok, gyorsan a kezembe nyomott még pénzt, így saját magát verte át végül: ingyen tankoltunk. :))
- Amit megnyertünk a réven, elvesztettük a vámon: a zsaru megbüntetett SZÁZEZER rúpiára, mert nem volt nemzetközi jogsim. 300-ról alkudtam le ennyire, így összességében úgy 4500 forint lett a büntetés.
Ugye délben keltem, kaja, aztán átmotoroztunk úttalan utakon Dreamland Beachre. Az építkezés miatt sajnos már nem illik rá a neve, pedig régen egy gyönyörű hely volt. A víz felől mondjuk még most is az, de arról nincs fotó. Amiről viszont van fotó, hogy amíg én szörföztem, Csillut 3 percenként támadták le indonéz fiatalokból álló csoportok, akik angolt tanultak, és házifeladatnak azt kapták, hogy angolul kérjék meg, hogy fotózkodhassanak külföldivel. Úgy tűnik, az egész iskola kint volt a parton, mert a parton mindenhol csak helyi fiatalok voltak, túrista kb. nulla, Csilluról meg készült úgy 20 kép, 20 különböző csoporttal (nem sokat napozott így). A végén már úgy kellett elmenekülnünk, mert nem hagyták abba a fiatalok, mindig újabb, és újabb csapat jött fotózkodni velünk. Nekünk is megvolt a 15 perc hírnév.
 |
| Csillu és az indiánok |
 |
| A deszkámról megkérdezték, hogy igazi-e :) |
 |
| Megvan a csuka!! |
Így esett, hogy vettünk két papucsot.
Közben Laci mindent leszervezett: Holnap 5:45-kor kelek, gyors szörf, aztán 8-ra jön értünk Laci, 10-kor indulunk Baliról (A) repülővel Floresre (B), ott vár minket kocsi, irány a kikötő, onnan hajóval Rinjara (C), majd a hajón alszunk, reggel Komodo (D), délután vissza hajóval Floresre. Floresen egy barátjánál fogunk aludni, aztán másnap repcsivel vissza Balin át Lombokra (E). Na ezt mind ő szervezte! :)) Mondtam én, hogy mennyire jófej!
Lombok után Gili Trawangan (F), de erről majd később.
És most olyat kaptok, amit sose szoktatok. Térképet hogy mi merre. Örüljetek!
 |
| Utazásaink Nusa Tenggara tartományban |
 |
| Dr. Kap Levente a szobánk elöl fottózva |
A fentiek miatt, ÉRTHETŐ MÓDON, nem lesznek postok néhány napig, valahogy bírjátok ki! Valahogy!
Utazás + 1. és 2. nap - Balangan
Na már valahogy megint éjjel fél 2 lett, úgyhogy csak rohanva összefoglalom az eddigieket.
Szóval: Ferihegy 2, Katával és Csapcsével találkoztunk, ők is most indultak Balira, csak egy másik szörftáborba. Az utazás nyugodtan telt, bár az első etapon egy -nem viccelek- minimum 130 kilós nő ült mellettem - kicsit olyan volt mint a Foo Fighters klip. Van róla fotó is, de félek, hogy pokolra jutnÁk miatta. Szerencsére nagyok az ülések, úgyhogy átvészeltem. Aztán 5 óra múlva Doha, sok várás, elég lepra volt most valahogy.
Aztán újabb repülés (7 óra, ebből 3 alvás), sok jó sorozattal, arcade űrhajós-lövöldözős játékkal, király.
A szingapúri reptér meg még mindig nagyon burzsuj: a WC panorámás, a lábmasszírozó gép ingyenes. Király.
Újabb 2,5 óra repülés után megérkeztünk Balira, ahol várt -elvileg- a Qatar Airways-es főnökasszony, hogy segítsen nekünk (mert őt is ismeri Morvai Laci). Ebből az lett, hogy a csomagokat később kaptuk meg, aztán ugyanannyit álltunk sorban. Végül Katáék találtak rá az elkavarodott főnökasszonyra. Végül mégis jól jött a segítség -főleg Lacinak :) - mert a kolbászokat meg akarták semmisíteni, de aztán mégse. Így is az egész táskámat kipakoltatták egyenként. Pénzért is ment volna, de a hatalom mégiscsak jobb. :) A deszkámat meg megzúzták kicsit, de azzal már nem kezdtem semmit.
Aztán indulás Laciékhoz, de előtte még be egy zárdába, mert Laci vette a floresi püspök repjegyét Magyarországra - hosszú történet.
Aztán irány Laciékhoz, Nusa Duara (jó környék, szép ház, sok-sok magyar motívummal, dzsungellel és medencével),
kis beszélgetés - hogyan is menjünk majd Komodora - aztán a már előre leszervezett robogóval meg az ő díszkíséretükkel irány Balangan. A kocsiban Máté Péter üvöltött, amit az alkalmi sofőr gyerek, Manto guberált elő Laci valamelyik rejtekéből. Erről van videó is, később talán kirakom.
A szállóban elfoglaltuk a szobánkat, aztán elfoglaltuk a második szobánkat, majd a harmadik már a végleges lett - így éjfélkor. Le se írom. Aztán irány a medence, kis éji fürdős, aztán kis deszka javítás, majd alvás (hajnali fél 3-kor).
4,5 óra alvás, aztán szörf - nagy hullámok, nagy fosás, nagy bénázás. Ekkor derült ki, hogy mit nem hoztam - strandpapucsot. Elég nagy érvágás a sziklás terepen. Aztán reggeli, medencézés, sétálás a parton, alvás a medencénél (2 nap alattt így már egész 9 órát aludtam!!), megint kaja, aztán megint szörf. Ekkor már valamivel jobban ment, de még mindig elég fos vagyok. Mókuska, Sweetie: megnéztem a videót, és az állás már közelebb van az Alex-féléhez, mint a régi beszaróshoz!! Juhuuuuuuu! :) A hullámok délutánra mennyeiek lettek!
Aztán kis pihi, irány Kuta, a "nagyváros", robogóval. Szerencsére hoztunk magunkkal bukósisakot, úgyhogy azt már nem kellett pluszban. Sok eltévedés (kb. +1 óra utazás), szar utak, őrült forgalom. Egy olasz vacsora meg a helyes útvonal, aztán hazafelé már egész kellemesen telt az út.
Mire megjöttünk, már itt voltak Zsókáék, meg a tavalyi csapatból Kriszta, Tamás és Balu, valamint Zsömi Seignosse-ból. Megint sok fürdés, aztán most megint itt rohadok a gép előtt 2-kor! Úgyhogy megyek is, mert reggel kelek.
Mókuska! Ez itt nem a Danubius délutáni kívánságműsora! :)
Na de itt van még két fotó, mer' gyereknap van! :)
Szóval: Ferihegy 2, Katával és Csapcsével találkoztunk, ők is most indultak Balira, csak egy másik szörftáborba. Az utazás nyugodtan telt, bár az első etapon egy -nem viccelek- minimum 130 kilós nő ült mellettem - kicsit olyan volt mint a Foo Fighters klip. Van róla fotó is, de félek, hogy pokolra jutnÁk miatta. Szerencsére nagyok az ülések, úgyhogy átvészeltem. Aztán 5 óra múlva Doha, sok várás, elég lepra volt most valahogy.
Aztán újabb repülés (7 óra, ebből 3 alvás), sok jó sorozattal, arcade űrhajós-lövöldözős játékkal, király.
A szingapúri reptér meg még mindig nagyon burzsuj: a WC panorámás, a lábmasszírozó gép ingyenes. Király.
 |
| Hugyozás kilátással a repülőkre |
Aztán indulás Laciékhoz, de előtte még be egy zárdába, mert Laci vette a floresi püspök repjegyét Magyarországra - hosszú történet.
 |
| Laci mindenkit ismer Indonéziában |
 |
| Még sose láttam apáca zárdában szörfdeszkákat |
Aztán irány Laciékhoz, Nusa Duara (jó környék, szép ház, sok-sok magyar motívummal, dzsungellel és medencével),
 |
| Kalocsai mintás balinéz asztal |
kis beszélgetés - hogyan is menjünk majd Komodora - aztán a már előre leszervezett robogóval meg az ő díszkíséretükkel irány Balangan. A kocsiban Máté Péter üvöltött, amit az alkalmi sofőr gyerek, Manto guberált elő Laci valamelyik rejtekéből. Erről van videó is, később talán kirakom.
A szállóban elfoglaltuk a szobánkat, aztán elfoglaltuk a második szobánkat, majd a harmadik már a végleges lett - így éjfélkor. Le se írom. Aztán irány a medence, kis éji fürdős, aztán kis deszka javítás, majd alvás (hajnali fél 3-kor).
4,5 óra alvás, aztán szörf - nagy hullámok, nagy fosás, nagy bénázás. Ekkor derült ki, hogy mit nem hoztam - strandpapucsot. Elég nagy érvágás a sziklás terepen. Aztán reggeli, medencézés, sétálás a parton, alvás a medencénél (2 nap alattt így már egész 9 órát aludtam!!), megint kaja, aztán megint szörf. Ekkor már valamivel jobban ment, de még mindig elég fos vagyok. Mókuska, Sweetie: megnéztem a videót, és az állás már közelebb van az Alex-féléhez, mint a régi beszaróshoz!! Juhuuuuuuu! :) A hullámok délutánra mennyeiek lettek!
Aztán kis pihi, irány Kuta, a "nagyváros", robogóval. Szerencsére hoztunk magunkkal bukósisakot, úgyhogy azt már nem kellett pluszban. Sok eltévedés (kb. +1 óra utazás), szar utak, őrült forgalom. Egy olasz vacsora meg a helyes útvonal, aztán hazafelé már egész kellemesen telt az út.
Mire megjöttünk, már itt voltak Zsókáék, meg a tavalyi csapatból Kriszta, Tamás és Balu, valamint Zsömi Seignosse-ból. Megint sok fürdés, aztán most megint itt rohadok a gép előtt 2-kor! Úgyhogy megyek is, mert reggel kelek.
Mókuska! Ez itt nem a Danubius délutáni kívánságműsora! :)
Na de itt van még két fotó, mer' gyereknap van! :)
 |
| Medence chillout |
 |
| Még egy kis chillout - itt elég sok van belőle! |
2012. április 2., hétfő
Jó reggelt! :)
7:45-kor kieveztem. Már most mentem akkora hullámok, hogy szó szerint remegett a lábam. Nagyokat estem, retek béna voltam, megkóstoltam a korlát néhányszor, de azért volt jó is! :)
Nagy mák pl., hogy ez nem lett mélyebb úgy 2-3mm-rel:
- mobilról, azér ilyen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)