4. nap este - Komodo, Rózsaszín part

A tetőn békésen pihengetve, a kilátásban gyönyörködve, majd lent Arival beszélgetve megérkeztünk Komodo (D) partjaihoz. A végen már csak holdvilág vezérelt - mindenféle navigáció, sőt iránytű nélkül vezetett a kormányos. Lehorgonyoztunk, és most készült el az ebéd. Megkínáltuk Arit, meg a legénységet jó kis Laci-féle házi pálinkával, ami nagyon tetszett nekik :) olyan vacsorát sütöttek, hogy nem igaz! Nem szoktam kajáról írni, de most felsorolom: rizs, sült tészta, sült krumpli, zöldség mártás, sült csirke, paradicsomos hal, szója valami, friss kígyó ubi. Mind frissen készült, nagyon finom (gondolhatjátok, milyen finom, ha már én is írok róla!).
Kaja után Ari még mesél nekünk érdekességeket Floresről (az Indonéziában szokatlan vallás békéről) meg a Komodoi falusiak nehéz helyzetéről (5 óra hajóval Labuanbajo, ami a nagyváros - igazából persze egy falu, de ott legalább van gimnázium) meg még erről-arról. Aztán elálmosodunk, elvégre 9 óra van! :)

{Fun Fact: Feltűnt, hogy amikor elmegyünk a sziget mellett, Ari mindig elmondja, hogy ezen a szigeten ez és ez van, és kb. 1230-ám élnek itt. Kiderült, hogy nem csak szenior Ranger a Komodo nemzeti parkban, hanem egyfajta népszámláló is, ezért tud mindent. ha valaki jön a környékre, mindenképp tudom őt ajánlani, nagyon jó fej, és mindent tud! E-mail: Ariedaru kukac gmail.com.}

Most a tetőn fekszünk, ringat a hullámzás, halkan csobog a víz, a holdfénynél látszik az elhagyatott part homokja, meg körben a hegyek.Nézzük a Holdat, és hallgatjuk, ahogy a fiatal tengerészek énekelnek a taton. Komolyan! Ilyen tényleg van! Nagyon durva!!! :)

Na most már egyedül vagyok, Csillu a kabint választotta:
A Hold annyira világít, hogy látom a hajó alatt a korallokat. Állítólag ez még szebb snorkel hely, mint a mai volt. Kiváncsi vagyok, ezért is döntöttem úgy, hogy a szabad ég alatt alszom a tetőn, hogy az első kép amit látok az legyen, amit majd ide a végére bekopizok. Alig van hullámzás, de úgy 50 méterre horgonyzunk a lakatlan parttól, úgyhogy a csobogás természetes altatójára fogok elaludni. Ez nem Kuta, nem Siófok. A horizonton egyetlen (!!) település fénye nem látszik, csak nehány sziget körvonala. Térerő sincs, ami otthon nagyon zavarna, de itt ez még királyabbá teszi az egészet! Tökéletes nyugalom, olyan mint egy álom.

Na ide rakom majd a képet reggel:

Kinyitom a szemem, és...

3 bejegyzésbe fért bele csak ez a nap, annyi minden történt! Ez nagyon durva! :) Viszont az is jó lesz, amikor az utolsó egy hét is belefér majd ugyanennyibe, annyira nyugis lesz majd! :)

- mobilról, azér ilyen

4. nap Rinja

Megérkeztünk Rinjara (B), a Komodoi Nemzeti Park egyik szigetére. A kikötő egy stég egy mangrovéval telenőtt öbölben, ahol már három másik hasonló bárka is várakozik. Kiszállás után néhány fotó, aztán már jön is a ranger, akit Ádinak hívnak :) Van egy nagy villás botja, azzal tartja távol a sárkányokat, ha begorombulnának. Noha halálos támadás nagyon ritkán van, akkor is csak direkt emberi provokációra, Ádi kicsit ideges, mert az utóbbi hónapokban két senior rangert is megtámadtak a gyíkucik. A hangulat fokozás kedvéért egy koponya kiállítással kezdünk - ezeket az állatokat varánuszok ették meg: őz, ló, vaddisznó, bivaly (!!). Látunk sárkányszart is, ami azért érdekes, mert a kerülete fehér, ugyanis a sárkány megemészti a csontot is (!!)
Ide leginkább fotók kénének, mert anélkül ez elég uncsi. Szóval Picasara feltöltöm a képeket, amit lehet, addig csak leírom, hogy mit ne felejtsek el.
Alapszabályok: mivel a sárkány 18 km/h-val tud futni, 7m-nél nem szabad közelebb menni (ezt Ari elég sokszor áthágja, odaállítva a kb. 6 éves Vanessát a sárkányok elé úgy 4m-re fotózkodni). Az első három sárkányt a lábakon álló konyha alatt találjuk. Leírás alapján nem annyira parás, de amikor nekem kellett odaállnom, hogy fotót csináljunk, akkor eléggé fostam. Főleg úgy, hogy a varánusz az elején feküdt, aztán felemelte a fejét, aztán a mellső lábaira állt (a hátsó része feküdt tovább). Megtudtuk hogy gyerek sárkányok 5 évig a fákon élnek, hogy a jövőbe nem látó felnőttek nehogy megegyék őket. Főleg a pálma/fikusz kombót szeretik (a fikusz ránő a pálmára, hogy feljusson a fényhez, szépen lassan megölve azt - itt eléggé mások a méretei, mint az otthoniaknak). Láttunk még sárkányt futás közben, kb. olyan a járása mint egy zsírnyakú biztonságinak a Rioban, csak futás közben kidugja a nyelvét.
Na tényleg fotók nélkül nem tépem a számat, írom tovább az eseményeket:
Elindultunk Komodora (D), és a hajó tetején pihengetünk. Látni lehet, ahogy a ragadozók által összeterelt halrajok borzolják a vizet, felettük halász madarak tartanak ünnepet. Természetfilmekben szoktak ilyet mutatni alulról, elképesztően jól néz ki - mármint alulról! :) A táj gyönyörű, amerre a szem ellát apró szigetek, hegyekkel, minden szuperzöld. Ari elmeséli, hogy nagy mákunk van az időzítéssel, mert két hete még ömlött az eső, 1 hónap múlva meg már minden barnára ég az aszálytól, szóval csak most ilyen gyönyörű ez a környék. Kúl.
Egy fotót azért csak sikerült feltölteni úgy fél óra alatt:

Az első találkozás a legparább

4. nap - Flores, lakatlan sziget, Rinja

Jobbra kiraktam a térképet, ott lehet követni az eseményeket - a zárójeles betűk erre utalnak.

Amikor Laci elmesélte, hogy milyen jó túrát intézett, nagyon megörültünk. Amikor Laci mesélte, hogy a túra mennyibe fog kerülni, majdnem megőrültünk! :) Ugyanis kb. kétszer annyira jött ki, mint amit mi -erős ráhagyással- számoltunk. Nem értettük, mi lehet ennek az oka. A repjegy nyilván drága volt egy nappal indulás előtt, de még így is túl sok volt. Aztán kiderült a turpisság: pont ilyen útvonalon, ilyen időzítéssel nem ment hajó, így csak nekünk rendeltek egyet! :)))
Na de lássuk szép sorjában!

Az utazás
Reggel kelés, no szörf, Laci értünk jött Arival, a feleségével, és egy órás kamikaze vezetés után a csúcsforgalomban megérkeztünk a reptér belföldi részére (A). Csirkét ugyan nem láttunk, mint Zsuzsi meg Ádibácsi, de azért így is elég érdekes figura volt ott. A repcsi légcsavaros, 48 személyes, és még kaját is kaptunk. A kilátás néha nagyon jó volt, ahogy a képek is illusztrálják:
Kép Gili szigetek - sajnos annyira retek a net, hogy még egy fotót sem tudok feltölteni :( Majd talán Balanganról...

Flores
Flores gyönyörű, érintetlen paradicsom (B). Alig van ember, alig van szemetét, és abból amennyit láttunk, tényleg elképzelhető, hogy szebb, mint Bali. A reptér is ennek megfelelő, nem sokat tökölnek az adminisztrációval, a csomagokat kézi erővel viszik a gépből a padra, ahonnan elveszed őket. A reptéren már várt minket Ari (ez egy másik Ari, ráadásul férfi), és kocsival elvitt minket a kikötőbe, ahonnan egy kis várakozás után neki is indultunk.


A hajóút
Ekkor lett világos számunkra, hogy csak mi vagyunk vendégek a hajón. Összesen 8 ember van a fedélzeten: 4 fő személyzet, Ari a túravezető, a kislánya Vanessa, meg mi. Ezek közül nekünk van egy szobánk, amiből nyílik az egyetlen feljárat a tetőre, így az is csak a mienk! Wooohooo!! :)
Már túlvagyunk egy finom ebéden calamarival, tofuval, meg minden egyéb jóval. Teáztam is, mint a lordok a yachton. Aztán kikötöttünk egy gyönyörű pici lakatlan szigeten halakat meg korallokat nézni. Tényleg, mint a filmekben! Csillu általában nem szokott bejönni, de most kivételt tett, és nagyon tetszett is neki a látvány. Van elég sok fotó meg videó. Életemben először most láttam bohóchalat, amit már régóta akartam, és tényleg sokat bohóckodott, szinte játszott a kamerával, így:
Videó Nemo - mondom, nincs sávszélesség
Volt egy-két medúza, de csak kicsiket csíptek. Mindent egybevéve: gyönyörű az egész út, már most nagyon megérte! Ja, a hajóról már láttam két repülő halat, az előbb felbukkant egy Teki levegőzni, meg messze a távolban delfinek is voltak, de azokat alig láttuk.
Most meg szépen a tetőn pihengetve várjuk, hogy megérkezzünk Rinjara (C), ahol remélhetőleg már fogunk sárkányt is látni! :)

- mobilról, azér ilyen

Élünk

Megjöttünk Floresről, és most a bali reptéren várjuk a transzfert Lombokra. Onan írok.
Nem, már Giliről. Jól vagyunk, volt nehány apró bosszúság, semmi vészes. A posztok nagy része (kb. 6 - elég érdekes napok voltak) meg van írva, már csak normális net kéne. Talán holnap, búvárkodás után.

- mobilról, azér ilyen

Túl nagy

5:55-kor keltem egy kis reggeli szörfözéshez. 6-kor kimentünk a szikla szélére Pinczes Csabival megnézni a helyzetet - én magamtól csak úgy mentem volna.l mint az ökör. Aztán amikor ő mondta, hogy túl nagy, kénytelen voltam elgondolkodni rajta, mégis csak ő az első magyar szörf bajnok! :)
Úgyhogy végül nem mentünk ki. Szépen visszasétáltam, és most megint az ágyban fekszem. Egyetlen ausztrál szörfös van kint, nem sok sikere van, pedig nagyon profi. Hozzá viszonyítva már jól látszik, hogy a nagyobb szetek 3m fölött vannak, szóval jó döntés volt bejönni.
Még egy kis pihi, aztán parkolás, és indulás Floresre.
Itt egy kép csak úgy:


Áldozat az isteneknek, hogy védelmezzenek álmunkban.
Cső

- mobilról, azér ilyen

3. nap - Dreamland

Ami kimaradt tegnapról:

1. Igaz, hogy az éjszakai robógózás elég retek volt, viszont a benzinkutas néni szokás szerint megpróbált átverni, majd amikor látta, hogy számolok, gyorsan a kezembe nyomott még pénzt, így saját magát verte át végül: ingyen tankoltunk. :))
2. Amit megnyertünk a réven, elvesztettük a vámon: a zsaru megbüntetett SZÁZEZER rúpiára, mert nem volt nemzetközi jogsim. 300-ról alkudtam le ennyire, így összességében úgy 4500 forint lett a büntetés.

És akkor a mai események:
Ugye délben keltem, kaja, aztán átmotoroztunk úttalan utakon Dreamland Beachre. Az építkezés miatt sajnos már nem illik rá a neve, pedig régen egy gyönyörű hely volt. A víz felől mondjuk még most is az, de arról nincs fotó. Amiről viszont van fotó, hogy amíg én szörföztem, Csillut 3 percenként támadták le indonéz fiatalokból álló csoportok, akik angolt tanultak, és házifeladatnak azt kapták, hogy angolul kérjék meg, hogy fotózkodhassanak külföldivel. Úgy tűnik, az egész iskola kint volt a parton, mert a parton mindenhol csak helyi fiatalok voltak, túrista kb. nulla, Csilluról meg készült úgy 20 kép, 20 különböző csoporttal (nem sokat napozott így). A végén már úgy kellett elmenekülnünk, mert nem hagyták abba a fiatalok, mindig újabb, és újabb csapat jött fotózkodni velünk. Nekünk is megvolt a 15 perc hírnév.

Csillu és az indiánok

A deszkámról megkérdezték, hogy igazi-e :)

Napozás közben Csillu nem vette észre, hogy jött egy nagy szet (3-6 hullámot tartalmazó hullámcsomag), így búcsút mondhatott egy pár papucsának, meg az én fél cipőmnek. Csodák csodájára én pont akkor fejeztem be a kb. másfél órás sessiont, úgyhogy kifelé utamban pont kihalásztam az elúszott cipőt! :))

Megvan a csuka!!

Így esett, hogy vettünk két papucsot.

Közben Laci mindent leszervezett: Holnap 5:45-kor kelek, gyors szörf, aztán 8-ra jön értünk Laci, 10-kor indulunk Baliról (A) repülővel Floresre (B), ott vár minket kocsi, irány a kikötő, onnan hajóval Rinjara (C), majd a hajón alszunk, reggel Komodo (D), délután vissza hajóval Floresre. Floresen egy barátjánál fogunk aludni, aztán másnap repcsivel vissza Balin át Lombokra (E). Na ezt mind ő szervezte! :)) Mondtam én, hogy mennyire jófej!

Lombok után Gili Trawangan (F), de erről majd később.

És most olyat kaptok, amit sose szoktatok. Térképet hogy mi merre. Örüljetek!

Utazásaink Nusa Tenggara tartományban

Bónusz kép:

 Dr. Kap Levente a szobánk elöl fottózva

A fentiek miatt, ÉRTHETŐ MÓDON, nem lesznek postok néhány napig, valahogy bírjátok ki! Valahogy!

Elaludtam

Ugy keltem 12-kor, mintha agyonvertek volna, így ugrott a reggeli szörf. De legalább kialudtam magam, és láthattam a Hilldependent csapat első medencés gyakorlatozását:



- mobilról, azér ilyen

Utazás + 1. és 2. nap - Balangan

Na már valahogy megint éjjel fél 2 lett, úgyhogy csak rohanva összefoglalom az eddigieket.
Szóval: Ferihegy 2, Katával és Csapcsével találkoztunk, ők is most indultak Balira, csak egy másik szörftáborba. Az utazás nyugodtan telt, bár az első etapon egy -nem viccelek- minimum 130 kilós nő ült mellettem - kicsit olyan volt mint a Foo Fighters klip. Van róla fotó is, de félek, hogy pokolra jutnÁk miatta. Szerencsére nagyok az ülések, úgyhogy átvészeltem. Aztán 5 óra múlva Doha, sok várás, elég lepra volt most valahogy.
Aztán újabb repülés (7 óra, ebből 3 alvás), sok jó sorozattal, arcade űrhajós-lövöldözős játékkal, király.
A szingapúri reptér meg még mindig nagyon burzsuj: a WC panorámás, a lábmasszírozó gép ingyenes. Király.

Hugyozás kilátással a repülőkre

Újabb 2,5 óra repülés után megérkeztünk Balira, ahol várt -elvileg- a Qatar Airways-es főnökasszony, hogy segítsen nekünk (mert őt is ismeri Morvai Laci). Ebből az lett, hogy a csomagokat később kaptuk meg, aztán ugyanannyit álltunk sorban. Végül Katáék találtak rá az elkavarodott főnökasszonyra. Végül mégis jól jött a segítség -főleg Lacinak :) - mert a kolbászokat meg akarták semmisíteni, de aztán mégse. Így is az egész táskámat kipakoltatták egyenként. Pénzért is ment volna, de a hatalom mégiscsak jobb. :) A deszkámat meg megzúzták kicsit, de azzal már nem kezdtem semmit.

Aztán indulás Laciékhoz, de előtte még be egy zárdába, mert Laci vette a floresi püspök repjegyét Magyarországra - hosszú történet.

Laci mindenkit ismer Indonéziában

Még sose láttam apáca zárdában szörfdeszkákat

Aztán irány Laciékhoz, Nusa Duara (jó környék, szép ház, sok-sok magyar motívummal, dzsungellel és medencével),

Kalocsai mintás balinéz asztal

kis beszélgetés - hogyan is menjünk majd Komodora - aztán a már előre leszervezett robogóval meg az ő díszkíséretükkel irány Balangan. A kocsiban Máté Péter üvöltött, amit az alkalmi sofőr gyerek, Manto guberált elő Laci valamelyik rejtekéből. Erről van videó is, később talán kirakom.

A szállóban elfoglaltuk a szobánkat, aztán elfoglaltuk a második szobánkat, majd a harmadik már a végleges lett - így éjfélkor. Le se írom. Aztán irány a medence, kis éji fürdős, aztán kis deszka javítás, majd alvás (hajnali fél 3-kor).

4,5 óra alvás, aztán szörf - nagy hullámok, nagy fosás, nagy bénázás. Ekkor derült ki, hogy mit nem hoztam - strandpapucsot. Elég nagy érvágás a sziklás terepen. Aztán reggeli, medencézés, sétálás a parton, alvás a medencénél (2 nap alattt így már egész 9 órát aludtam!!), megint kaja, aztán megint szörf. Ekkor már valamivel jobban ment, de még mindig elég fos vagyok. Mókuska, Sweetie: megnéztem a videót, és az állás már közelebb van az Alex-féléhez, mint a régi beszaróshoz!! Juhuuuuuuu! :) A hullámok délutánra mennyeiek lettek!

Aztán kis pihi, irány Kuta, a "nagyváros", robogóval. Szerencsére hoztunk magunkkal bukósisakot, úgyhogy azt már nem kellett pluszban. Sok eltévedés (kb. +1 óra utazás), szar utak, őrült forgalom. Egy olasz vacsora meg a helyes útvonal, aztán hazafelé már egész kellemesen telt az út.

Mire megjöttünk, már itt voltak Zsókáék, meg a tavalyi csapatból Kriszta, Tamás és Balu, valamint Zsömi Seignosse-ból. Megint sok fürdés, aztán most megint itt rohadok a gép előtt 2-kor! Úgyhogy megyek is, mert reggel kelek.

Mókuska! Ez itt nem a Danubius délutáni kívánságműsora! :)

Na de itt van még két fotó, mer' gyereknap van! :)

Medence chillout

Még egy kis chillout - itt elég sok van belőle!

Délen nincs Göncöl

Van helyette Dél Keresztje:


Most csináltam a telcsivel.

- mobilról, azér ilyen

Jó reggelt! :)

7:45-kor kieveztem. Már most mentem akkora hullámok, hogy szó szerint remegett a lábam. Nagyokat estem, retek béna voltam, megkóstoltam a korlát néhányszor, de azért volt jó is! :)

Nagy mák pl., hogy ez nem lett mélyebb úgy 2-3mm-rel:


- mobilról, azér ilyen

Megérkeztünk

Mindenki nyugodjon meg! Minden faja, sok minden történt, majd leírom holnap (vagy máskor, vagy egyáltalán nem). Itt egy kép ízelítőnek:


Most viszont alszom, mert az óra beállítva 7-re, reggel csúszás! Persze jó eséllyel a reggel az inkább 10 lesz, de a reményhal érkezik be a célba utoljára!

- mobilról, azér ilyen

Location:Jalan Pantai Balangan,Kuta,Indonesia

Katar

Megérkeztünk Doha-ha, ügyesen. Mindjárt megyünk is tovább.



- mobilról, azér ilyen

Location:Perimeter Rd,Doha,Qatar