2012. április 8., vasárnap

4. nap Rinja

Megérkeztünk Rinjara (B), a Komodoi Nemzeti Park egyik szigetére. A kikötő egy stég egy mangrovéval telenőtt öbölben, ahol már három másik hasonló bárka is várakozik. Kiszállás után néhány fotó, aztán már jön is a ranger, akit Ádinak hívnak :) Van egy nagy villás botja, azzal tartja távol a sárkányokat, ha begorombulnának. Noha halálos támadás nagyon ritkán van, akkor is csak direkt emberi provokációra, Ádi kicsit ideges, mert az utóbbi hónapokban két senior rangert is megtámadtak a gyíkucik. A hangulat fokozás kedvéért egy koponya kiállítással kezdünk - ezeket az állatokat varánuszok ették meg: őz, ló, vaddisznó, bivaly (!!). Látunk sárkányszart is, ami azért érdekes, mert a kerülete fehér, ugyanis a sárkány megemészti a csontot is (!!)
Ide leginkább fotók kénének, mert anélkül ez elég uncsi. Szóval Picasara feltöltöm a képeket, amit lehet, addig csak leírom, hogy mit ne felejtsek el.
Alapszabályok: mivel a sárkány 18 km/h-val tud futni, 7m-nél nem szabad közelebb menni (ezt Ari elég sokszor áthágja, odaállítva a kb. 6 éves Vanessát a sárkányok elé úgy 4m-re fotózkodni). Az első három sárkányt a lábakon álló konyha alatt találjuk. Leírás alapján nem annyira parás, de amikor nekem kellett odaállnom, hogy fotót csináljunk, akkor eléggé fostam. Főleg úgy, hogy a varánusz az elején feküdt, aztán felemelte a fejét, aztán a mellső lábaira állt (a hátsó része feküdt tovább). Megtudtuk hogy gyerek sárkányok 5 évig a fákon élnek, hogy a jövőbe nem látó felnőttek nehogy megegyék őket. Főleg a pálma/fikusz kombót szeretik (a fikusz ránő a pálmára, hogy feljusson a fényhez, szépen lassan megölve azt - itt eléggé mások a méretei, mint az otthoniaknak). Láttunk még sárkányt futás közben, kb. olyan a járása mint egy zsírnyakú biztonságinak a Rioban, csak futás közben kidugja a nyelvét.
Na tényleg fotók nélkül nem tépem a számat, írom tovább az eseményeket:
Elindultunk Komodora (D), és a hajó tetején pihengetünk. Látni lehet, ahogy a ragadozók által összeterelt halrajok borzolják a vizet, felettük halász madarak tartanak ünnepet. Természetfilmekben szoktak ilyet mutatni alulról, elképesztően jól néz ki - mármint alulról! :) A táj gyönyörű, amerre a szem ellát apró szigetek, hegyekkel, minden szuperzöld. Ari elmeséli, hogy nagy mákunk van az időzítéssel, mert két hete még ömlött az eső, 1 hónap múlva meg már minden barnára ég az aszálytól, szóval csak most ilyen gyönyörű ez a környék. Kúl.
Egy fotót azért csak sikerült feltölteni úgy fél óra alatt:
Az első találkozás a legparább

2 megjegyzés:

  1. A menedzser stíííl ott is megvan látom... :))

    VálaszTörlés
  2. Hahooo!!! Csak emlékeztetőül írok...olvasom a blogodat, ami nagyon sirály - bár egyben szívfájdító is /főleg a snorkel-es rész/ - azért ne felejts már el nekem majd Plumériát lopni... (tudod, amit a Ruttmer néni kiölt...) köszi cső. petra

    VálaszTörlés