2012. április 15., vasárnap

6. nap - A floresi kereszténység

Sajna beszart a notebookom, és úgy néz ki nem is támad fel többé. Még van egy-két bejegyzés, amit előre megírtam, azt ilyen ratyi módon ki tudom rakni a telefonról, de nem tudom mi lesz a későbbiekkel :(
Olvasói kérdésekre a válaszok: és Roni Laci floresi barátja, csövet még nem találtam, backside-on sokat segített a knox, frontsideon még nem igazán érzem, meg amúgy is még kicsit beteg vagyok. Kimaradt valami?

Na itt is az első konzerv post, írjátok meg, mennyire esik szét!


Indonézia legtöbb szigete muzulmán. Ez alól kivétel Bali (főleg hindu) és Flores (90% keresztény). Hasonlóan Dél-Amerikához, itt is mélyes vallásosak az emberek, ahogy már írtam korábban is.
Misszionáriusok
Roni bátyja misszionárius Magyarországon. Ezt először nem értettem, de aztán Arie elmagyarázta: a 18. században Róma katolikus misszionáriusokat küldött ide, hogy hozzák ide a vallást (meg ezzel együtt a piacgazdaságot, kultúrát, satöbbit). Azóta megváltozott a világ, és Európában a kereszténység elég rossz bőrben van, itt viszont virágzik. Ezért Róma most innen küld oda misszionáriusokat, hogy újra térítsék a kontinenst. Ez egy kicsit más kontextusba helyezte a fejemben a hanyatló kereszténység koncepcióját - kétezer év távlatából minden eléggé máshogy fest.. A tesó amúgy Csikágóban tanult két évig magyarul, hogy végül odautazhasson. :)
Húsvét
Arról már korábban is volt szó, hogy elég jó időzítéssel érünk oda mindenhova. Ahhoz viszont különösen nagy mák kellett, hogy lássuk a nagypénteki szertartást. Nemcsak ahhoz, hogy az év 365 napjából pont ezen a napon reggel néztünk körbe a faluban, hanem hogy egy olyan szertartásnak lehetünk a szemtanúi, amit Indonéziában most csináltak először: A fülöp-szigeteki mintát követve itt is eljátszották élőben a szenvedés történetet keresztre feszítéssel, mindennel. A helyszín egy kb. kőbányának kinéző hely volt, ami csak erősítette a furcsaságát az egésznek. A fél falu kint állt, és nézték az előadást. Elég ambivalens látvány ez egy európainak, de mindenesetre nagyon érdekes.



A mesélő a megafonban nagyon beleélte magát, szinte sírt

A keresztút után sikerült bekukkantanunk a misére is, ahol egy ugyanilyen előadás ért épp véget, ami érdekes módon utána már csak kb. két percig tartott. De legalább bepillanthattunk egy floresi katolikus misébe, amiben sokkal több, és talán vidámabb ének van, mint az európai verziókban (ez utóbbiak ugye nem teszik magasra a lécet jókedv terén). Talán ezért is van az, hogy az itteniek sokkal jobban szeretnek misére járni. Vagy másért, ez nem derült ki pontosan.









Szép nagy templom


Az még külön érdekes volt, hogy sok száz ember volt a templomban, és én voltam a legmagasabb úgy 20 centivel a második helyezett előtt :)



Végre egyszer én voltam a legmagasabb :)


2 megjegyzés: