5. Nap - Komodo

Na, az éjszaka elég vegyes volt; kezdem a rosszal:
Kb. 15-ször ébredtem fel (8 órán át félóránként). Egy napozó ágyon próbáltam aludni, amin volt egy pokróc, de még így is nyomta az oldalamat nagyon, kiegyenesedni nem tudtam, mert a fejrész nem volt ledönthető, és fáztam az esti széltől, mert egy fürdőgatya volt rajtam meg egy póló. A takarót az enyhén nedves törölköző jelentette a lábamon, Peti ausztrál fehér pincérkedéshez hordott inge pedig a felsőtestemen. A nehány óránként elpöfögő halászhajókra meg rendre azt hittem hogy kalózok, akik értünk jöttek. Ez utóbbiba nyilván bel játszott a sokórányi fázás, meg a félálom. :))
A jó: az előző postból látott fotóra ébredtem (tizenhadotdszor), az mindenért kárpótolt természetesen. Kb. egy kilométeres körzetben még hajó sem volt, nemhogy emberek. Azán amíg készült a reggeli (reggel 6), becsobbantam egy kis hajnali snorkelezésre Arival. Találtunk is néhány kék tengeri csillagot (nem a rossz fajtából)

Csillu + csillag + rózsaszín part

A reggeli természetesen eszméletlen jó volt, és a látvány is egészen lélegzetelállító.

Rizs reggelire

Reggeli után aztán elindultunk az egyetlen kikötőhöz Komodon, hogy megnézzük az ottani -még nagyobb- sárkányokat.

Láttuk a sziget legnagyobb sárkányát, épp a hídon süttette magát, ahol át kellett volna mennünk.

Hidegvérű, kell neki a nap

Az ilyen nagyobbak már szerencsére nem olyan fürgék, úgyhogy annyira nem kellett parázni tőlük. De azért igen.

Csillu nem örült, hogy ilyen közel kellett mennie

Körbenéztünk a szigeten, persze gyönyörű az egész. 38 km hosszú, de csak az alsó kb. 5%-a látogatható, de az is szinte teljesen vad. A többi részére meg túristát még vezetővel se engednek be. Láttunk sok szép fát, madarat, pillangót, ilyesmit - majd pikázára felrakom, ügyesen. Ja, és repülő gyíkot! azt még a kezemre rá is rakta a faszi, és körbe szaladgált a kezemen meg a hátamon. Van róla videó is, de ezzel a sávszélességgel, ugye. Egy fotó talán belefér azért

Állítlag egész sokat tud repülni

A túra végén felmentünk a hegyre, ahonnan láthattuk a panorámát, ezt inkább csak fotón:

Ennél még sokkal szebb élőben

A kirándulás után visszamentünk a rózsaszín parthoz, ami a fotók tanúsága ellenére tényleg rózsaszín a víz vonalában, mert tele van piros homokszemekkel, így:

Megint kimentem snorkelezni oda, ahol a szirt pereme van, és esik le a mélységbe: na itt volt a legtöbb és legszínesebb hal eddig, ráadásul életem leggyönyörűbb kagylóját találtam itt. Pont olyat, amilyet úgy 5 éves koromban hoztak nagyszüleim fogalmam sincs honnan. Van róla fotó, megpróbálom feltölteni.

Ilyen szép

Mivel még élt, visszadobtam. Biztos kaptam volna érte néhány ezrest. Hazafelé még megálltunk egy lakatlan szigetnél egy gyors snorkelezésre, és aztán elindultunk vissza Flores felé.
Eszméletlen sok fotó van még, amint tudom, kirakom őket.